Miért romlik el egy párkapcsolat?

 A jó párkapcsolat tulajdonképpen nem egy magától értetődő jelenség. Igazából néha azon csodálkozom, hogy még vannak viszonylag normálisan működő párkapcsolatok. Szinte törvényszerű, hogy a párkapcsolatban felmerülő problémák komoly gondokhoz vezetnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy hagyjuk a fenébe a társkeresést, és vonuljunk zárdába!

ggmsbaps6k0-i-m-priscilla.jpg

Párkapcsolat=mission impossible

Boldog párkapcsolatban élni szinte lehetetlen küldetés. Különösen akkor, ha erősen romantikus elképzelésekkel vágunk bele. Például azt gondoljuk, hogy ha összeházasodunk valakivel, akkor majd teljesen megértjük egymást. Vagy ha megtalálom az Igazit, akkor majd boldog leszek, mert mindig szeretni fogjuk egymást, és soha nem lesznek konfliktusaink. Az Igazi a szememből fogja kiolvasni a vágyaimat, és meg sem kell majd szólalnom, úgy teljesíti valamennyit.

Nos, ha ezekkel az elképzelésekkel vágsz bele a párkapcsolatba, akkor garantáltan csalódni fogsz. Mindjárt bebizonyítom, hogy miért.

 

Kicsi súrlódások

Tegyük fel, hogy találtál valakit, aki nagyon szimpatikus, és összeköltöztök. Már az első héten ki fog derülni, hogy a párod korán szeret kelni, te viszont délig lustálkodnál. Ő hatalmas pancsolást rendez a fürdőben, és nem takarítja ki maga után a kádat. Ettől viszont te sikítófrászt kapsz. Nem nagy dolgok ezek, apró kis bosszúságok, de mivel minden nap jelen vannak az életetekben, szinte folyamatosan bosszantanak majd. Ez persze még nem válóok, de azért napi vitaforrás.

ob9953uwzt4-ib-wira-dyatmika.jpg

Nagy különbségek

A kicsik mellett aztán fokozatosan előjönnek a nagy különbségek is. Például másként fogtok gondolkodni arról, hogy mit kell adnod, és mit kell kapnod egy párkapcsolatban. Vagy kinek mennyire fontos a munka, a gyerekvállalás, a pénz kezelése. Sajnos ezekben a kérdésekben nincs jó döntés. Itt két egyenrangú fél véleménye áll szemben egymással. Az ő véleménye pontosan annyit ér mint a tiéd. Ezeket a nagyon különböző elvárásokat, hozott családi mintákat, párkapcsolatról alkotott elképzeléseket kellene közös nevezőre hozni. Újabb konfliktusforrás, méghozzá sokkal nagyobb mint az előző. Lehet, hogy ez nem fog bosszantani minden nap, de legalább időnként jó nagyokat lehet rajta veszekedni.

Ezek a kisebb-nagyobb konfliktusok tehát folyamatos súrlódásokhoz vezetnek, és a kis sérülések előbb-utóbb nagy problémákká nőnek.

 

Mit kezdünk a problémákkal?

Látjuk tehát, hogy a párkapcsolat és a konfliktusok szétválaszthatatlanul összefonódnak, és a konfliktus a párkapcsolat normális részének tekinthető. Sajnos a párkapcsolati problémáknak van még egy furcsasága: a felszínre kerülésük után egyre nagyobbak lesznek.

1. Amikor már érzékeljük, hogy gondok vannak a párkapcsolatunk körül, akkor négyféle módon kezelhetjük.Gyakran az egyik fél érzékeli a problémát, és kifakad: „Én ezt már nem bírom tovább, menjünk ügyvédhez vagy terapeutához!”. A másik meg csak néz, nem érti, hiszen ő még fel se fogta, hogy van valami probléma. Ő azt hitte, hogy minden megoldódik majd magától. Az ilyen embert nem lehet elcipelni terápiába.

2. A következő esetben mindkét fél érzékeli a gondokat, mindketten tenni akarnak valamit, de fogalmuk sincs, hogy mi a gond. Azt élik meg, hogy ők nem akarnak veszekedni, és a legjobb szándékú mondataikból mégis veszekedések lesznek. És nem értik, hogy mi is történik velük. Minden jobbítási szándékuk elmélyíti a konfliktust. Minden „üljünk le, és beszéljük meg” után egyre mélyebbre gabalyodnak a problémába.

3. A harmadik esetben a problémát az jelenti, hogy mindkét fél másként látja a dolgokat. Például van egy hallgatag pasi, akiből harapófogóval kell kihúzni minden mondatot, és van egy magányos nő, aki nagyon vágyik a párja társaságára, de hiába nyaggatja a pasit, az folyton azt feleli: „nincs mit mondanom”. Ugyanarról a problémáról beszélnek, de a nő szerint a férfi akaraterejével van baj: „ha akarna, tudna beszélgetni velem”. A pasi pedig úgy látja, hogy „ha van mondanivalóm, majd úgyis mondom. A nővel van a baj, mert folyton erőszakoskodik”.

4. A negyedik ok a harmadikból következik. A felek nem értenek egyet abban, hogyan kellene kezelni a problémát. A nő szerint a megoldás a férfi akaraterejében rejlik, a férfi szerint pedig a nőnek kellene abbahagynia a nyomulást. Vagyis a másiknak kellene változni, mert az én igényeim jogosak. Itt aztán el is akad a problémamegoldás.

Vagyis mind a négy fenti esetből az következik, hogy ha a pár elkezd foglalkozni a problémáival, azok csak még jobban elmérgesednek.

Ez így elég vigasztalannak tűnik, és még nincs is vége. A kapcsolat szakaszaiból szintén adódhatnak problémák. Vannak párok, akik kitűnően megoldják az összeköltözéssel járó problémákat, de megbuknak akkor, amikor megszületik az első gyerekük. (A legtöbb pár az első gyerek születése után kezd fénysebességgel távolodni egymástól…)

thae_wzq1_u-freestocks-org.jpg

Azért van normális párkapcsolat?

Hát persze. Ha el tudjuk fogadni, hogy az általunk megálmodott mesés boldogság nem létezik, és be tudjuk érni egy hús-vér férfi/nő szerelmével. Ha megértjük és elfogadjuk, hogy egy párkapcsolat mindkét féltől sokat követel, és mindkét félnek sokat is adhat, akkor egészen elégedetten tudunk majd együtt élni. A tartós párkapcsolat gyakran hihetetlenül fájdalmas, és kimondottan nehéz, ugyanakkor elképesztően sokat lehet belőle profitálni. Kaphatunk benne bizalmat, támogatást, biztonságot, szeretetet, törődést, megértést, bensőségességet. Csupa olyan dolgot, amit máshol nem kaphatunk meg. Tegyük tehát a mérleg egyik serpenyőjébe a fenti nyereségeket, a másikba pedig azt, amit adnunk kell ezekért cserébe: sebezhetőség, kiszolgáltatottság, fájdalmak, bosszúságok. Már akkor is nagyon elégedetek lehetünk, ha a két serpenyő legalább egálban van. Ha pedig a nyereség oldal a súlyosabb, akkor örüljünk nagyon, és ne bosszankodjunk azon, hogy a párunk már megint nem hajtotta vissza a WC-ülőkét!

 Nézd meg, hogyan tudok segíteni nektek!