3 tévhit, ami megakadályozza, hogy párt találj

A társkeresők többsége egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy a pártalálásának legfőbb akadálya önmaga. És most nem arra gondolok, hogy kövérek, butácskák vagy csúnyák lennének, hanem arra, hogy a szerelemről, társkeresésről olyan negatív hiedelmek élnek a fejükben, amelyekről nem is tudnak.

szerelem.jpg

Előbb-utóbb rám talál a szerelem

Aki ebben a mítoszban hisz, azt gondolja, hogy a szerelem majd jön magától, egyszer csak betoppan, és ő a legváratlanabb helyzetben és pillanatban rátalál arra az emberre, akivel le tudja élni az életét. Vagyis nem kell érte tenni semmit, csak szép csendesen kivárni, amíg elérkezik a megfelelő pillanat.

Talán ez a legpusztítóbb hiedelem, ugyanis egyáltalán nem késztet cselekvésre, és zéró felelősségvállalással jár. Ez a hiedelem azzal a következménnyel jár, hogy a társra vágyó csak vár, vár, és egyre türelmetlenebbül, csalódottabban és egyre frusztráltabban várakozik. Tulajdonképpen arra a csodára, hogy a királyfi/királylány majd valahogy rátalál a hűtő és a tévé között.

A hiba, amit elkövetnek:

  1. Hibáztatás: meggyőződésük, hogy manapság szinte lehetetlen ismerkedni, az online társkeresőkön kizárólag idióták és pszichopaták vannak, és egyébként is, aki egy bizonyos kor felett egyedül van, az olyan is.
  2. Önigazolás: Ők azok, akik elmondják, hogy már mindent megtettek, mert két emberrel is randiztak az utóbbi öt évben, és látogatóban fent voltak egy társkeresőn, de miután meggyőződtek róla, hogy ott egyetlen normális pasi/nő sincs, azonnal el is hagyták a terepet.
  3. Siránkoznak: Arra panaszkodnak, hogy ők nem kellenek senkinek, illetve aki szemet vet rájuk, az csakis szerencsétlen lúzer lehet.

szerelem2.jpg

A szerelem első látásra következik be

Ők azok a társkeresők, akik egy randi első három másodpercében eldöntik, hogy tetszik-e nekik az illető, és hogy megvan-e az a bizonyos szikra. Ha ezt nem érzékelik, a másik mehet is a süllyesztőbe, gyakran arra se szánnak időt, hogy beüljenek vele egy kávéra. Általában már az utcán faképnél hagyják a szerencsétlen delikvenst.

Valóban nagyon fontos az első benyomás, de nem minden! Meggyőződésem, hogy második pillantás mindenkinek jár. Lehet, hogy az illetőnek rossz napja volt, éppen izgul, mert ez az első randi, amire hosszú idő után elmerészkedett. Sokszor nagyon csalóka az első benyomás! Aki ebben a mítoszban hisz, rengeteg remek embertől, barátságtól fosztja meg magát. Lehet, hogy olyan valakitől is, akivel boldogan élhetne.

 szerelem3.jpg

A házasság a végcél, addig majd csak eltengődök valahogy

Amíg eszerint élsz, az életed parkolópályán van, mert csak várod, várod, amíg eljön valaki, és majd boldoggá tesz. Egy ismerősöm mondta, hogy ha húszéves korában tudta volna, hogy csak negyven fölött ismeri meg a férjét, akkor a közte lévő húsz évet megpróbálta volna élvezni. De ő csak várt és szenvedett. Ha csak vársz, elfutnak az évek, és szomorúan nézelődsz, ahogy mások játszanak a pályán. Érdemes beszállni a játékba, aztán majd csak akad hozzá társ is. Egy élettel teli ember inkább tűnik vonzónak, mint egy orrát lógató megkeseredett cinikus.

Ha a fenti három gondolat bármelyikéről is azt gondolod, hogy igaz, valószínűleg saját magadat akadályozod abban, hogy társat találj. Első lépésben azt javaslom, hogy vitasd meg a gondolatot a barátaiddal, és legalább gondolkodj el azon, ha ellentmondanak neked!

 Ha még párt keresel, nézd meg, hogyan segíthetek neked!